Mi viccesebb annál, mint egy Jehova tanujával beszélgetni?

Két Jehova tanujával beszélgetni . Legalábbis ez történt velem a minap. Otthon teszek veszek, mikor csengetnek. Nem vártam senkit, meg is lepődtem, errefelé nem nagyon dívik az ilyen váratlan látogatás, nem baj, megnyomtam a kaputelefon gombját, jöjjön be, akárki is az, nem félek én tőle. Fél perc múlva újra csengetnek, ezek szerint nem sikerült megtalálni a kilincset, beengedem hát újra. Két, számomra ismeretlen férfi jelent meg, XY-nal (XY = a főbérlőm neve) akarnak beszélgetni egy nagyon fontos témáról. Ki kellett ábrándítanom őket, hogy én csak az albérlő vagyok, kénytelenek velem beérni. Mint kiderült, én is jó leszek nekik, itt még mindig nem sejtettem mi lesz ez.

Valamilyen vallási szektától jöttek. Tudom, a címben már elspoilereztem, hogy honnan, de akkor még ezt nem tudtam, mivel nem igazán vagyok járatos a keresztény underground irányzatokban. Azzal kezdték, mit jelent számomra Isten, mit üzen számomra a Biblia? A válaszom annyi volt, hogy buddhistaként ezek a kérdések teljesen irrelevánsak számomra, nem igazán szoktam azon gondolkodni, hogy Isten létezik-e vagy sem, ha igen akkor mivel tölti a hétköznapjait, eljár-e vasárnaponként síelni, szeret-e vasalni, vagy hogy Buster Keaton, vagy Charlie Chaplin filmjeit kedveli-e jobban. A reakció egészen látványos volt, hogy Arany Jánost idézzem:

"Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik."

Az urakat valószínűleg nem képezték ki erre a szituációra, bár az egyikük annyit tudott mondani erre, hogy igen, a buddhizmusról hallott már (nahát), de Buddha csak egy ember volt (ezt tudom magamtól is, de hogy miért tartotta fontosnak ezt kiemelni, azt nem tudom). Nade a Biblia, az micsoda könyv, az minden igazság és a végtelen bölcsesség tárháza (jó, ezt már én cifrázom, a hittérítő úr elég unalmas előadó volt), és akármilyen tudományágról beszélünk, genetika, archeológia, minden azt támasztja alá, hogy ami a Bibliában van, az mind igaz. Nem tudom, hogy mit várt tőlem erre, talán hogy eufórikus állapotban a nyakába borulok, igen, köszönöm, most már mindent értek, megvilágosodtam, hol kell befizetni a tagdíjat? Ehelyett csak annyit válaszoltam, hogy mivel van némi tudományos hátterem (hiszen doktorjelölt lennék, vagy mi), jól tudom, hogy a tudományt hiába hívjuk segítségül, ha Istent keressük. A tudomány nem képes se igazolni, se cáfolni Isten létezését, és nem is feladata, ez egyszerűen kívül esik a vizsgálható kérdések körén. Ezért is értelmetlen a hitbe belekeverni a tudományt, hogy ki hisz a létezésében és ki nem, az mindenkinek a saját dolga. Megjegyzem, ezt a dolgot nagyon sokan nem értik, ebbe nap mint nap belefutok sajnos. A figyelmes olvasó kiszúrhatta, hogy nem állítottam azt, hogy Isten nem létezik. De nem úgy az emberünk, aki rögtön ellentámadásba is lendült (hiszen ha értette volna, nem erőlködött volna tovább, ezt majd az írásom végén kifejtem részletesebben): Tudom-e, hogy a Bibliában benne van, hogy a Föld gömb alakú? Hiszen ahogy az írás mondja:

"Kifeszíti északon az eget az üres tér fölé, a semmire függeszti a földet." (Jób 26:7, amúgy ezt ki kellett keresnem, mert teljesen hibásan idézte).
De jófej leszek, találtam még más idézetet is, amit szoktak emlegetni, ne gondoljátok, hogy süsü vagyok Biblia témakörben:
"Van valaki, aki a föld kereksége felett lakik, amelynek lakói olyanok, mint a szöcskék. Kifeszíti az eget, mint egy finom fátyolszövetet,és kifeszíti azt, mint egy lakósátrat." (Ézsaiás, 40:22)

Bár a kritikus énem azt mondja, hogy a fenti idézetek alapján a Föld akár banán alakú is lehet, lendüljünk túl ezen az apróságon, a poénhoz erre nem lesz szükségünk. Vendégem folytatta a gondolatmenetet: Egészen a reneszánszig azt hitték az emberek, hogy a Föld lapos, de lám, a Bibliában viszont már benne volt az igazság, ezt csakis Isten sugallhatta. Azt az aprócska logikai bakit is nyugodtan engedjük el, hogy ha a Bibliában benne van, hogy a Föld gömbölyű, akkor az emberek miért gondolták mégis az ellenkezőjét, nem voltak ott az iskolában mikor azokat a betüket tanulták, amikkel ezek le voltak írva? Inkább azt feleltem, hogy nem úgy van az édes fiam, már az ókori görögök korában is tudták, hogy gömb alakú a Föld (tudom, tudom, geoid, lapozzunk), sőt, Eratoszthenész egész pontosan meg tudta határozni a kerületét, mégpedig gömb alakot feltételezve. Itt meg kell jegyeznem, hogy Thalészra emlékeztem, de hozzátettem, hogy itt kicsit kopottak az emlékeim, lehet, hogy rosszul emlékszem. Szóval ha valami isteni csoda folytán (istenem, micsoda metapoén!) valahogy ez a cikk eljut a vendégeimhez, akkor mea culpa, rossz nevet mondtam nekik.

Jó, akkor miért metélték körbe a zsidók az újszülött fiúgyermekeket? A tanuló algoritmusom azt dobta ki, hogy nyilván Isteni sugallatra, mi másért? De inkább annyit válaszoltam, hogy gondolom a sivatagi környezet, meg a higéniai szempontok sem voltak elhangyagolhatóak. Itt már kissé csóválták a fejüket, rendben van, nade akkor azt honnan tudták, hogy ezt a műtétet a nyolcadik napon kell megcsinálni? Hiszen ma már tudjuk, hogy akkor alvad a legjobban a vér, na ezt akkor honnan tudták? Ha orvos olvassa ezt a cikket, kérem cáfolja, vagy igazolja ezt az állítást a kommentek között, érdekel, hogy igaz-e. A válaszom csak ennyi volt: Esetleg tapasztalatból? Majd hozzátettem, hogy nem nagyon kell ám úgy lesajnálni a régi korok emberét, nagyon sok dologra rájöttek már maguktól is, nem kell minden tudást isteni sugallatra visszavezetni, és figyelmükbe ajánlottam Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete című könyvet.

De a Biblia megszüntetheti azt, ami miatt az emberek évezredek óta ölik egymást, a nacionalizmust! Újra korrigálnom kellett, a nacionalizmus egy XIX. századi eszme, előtte nem igazán érdekelte az embereket, hogy ki magyar, ki német, ki tót, ki kun, ki na'vi, csak rendes keresztény legyen, vagy azonos társadalmi rétegbe tartozzon, és akkor békesség van. Amúgy elég nagy butaság a háborúkat csak erre visszavezetni, a történelem ennél jóval komplexebb. De, folytatta, lehet hogy a tudományok fejlődnek, de az erkölcsök romlanak! Nem, kontráztam rá, az erkölcsök nem romlanak. Az erkölcs változik. Más volt az erkölcs az ókorban (a demokratikus Athénban teljesen oké volt a rabszolgatartás, ez megvan?), a középkorban, az újkorban (a francia udvarban az erkölcsösség jele volt, ha valaki nem fürdött), de az erkölcs változását nemcsak időben, de kultúrák között is megfigyelhetjük. Nincs abszolút egy és igaz erkölcs, csak olyan van, ami szüntelenül változik. Más az én erkölcsöm, más a szüleim erkölcse, más a szomszéd erkölcse, mindenki kicsit más elvek mentén él, és ezzel nincs semmiféle gond. Igen, kitalálhatjátok, ez se tetszett nekik.

Ekkor szólalt meg a másik: Na, akkor arra feleljen, miért van az, hogy ha nagy baj van, akkor az emberek imádkoznak? Előhozta a régi poént, miszerint a zuhanó repülőn nincs ateista. Pszichológia, válaszoltam. Régen, ha az ősemberhez a kajafutár nem ért ki a mamuttal és éheztek, nem ültek ölbetett kézzel, várva az éhhalált. Az emberi elme alapvetően nehezen fogadja be az elkerülhetetlent (amúgy a buddhizmus többek között erről szól, csak úgy mondom), mit csináltak hát? Varázsoltak. Felpingálták a barlang falára a mamutot, megdobálták lándzsával, kántáltak is valamit biztos, ha kellett, embert áldoztak, a lényeg, hogy valamit csiáltak. Mindegy, hogy az értelmes, vagy értelmetlen volt, nem ültek tétlenül. Ezért imádkoznak az emberek zuhanó repülőgépen. Valaki kabala plüsmacival megy vizsgázni egyetemista létére (és van, aki három doboz sugárzó urándobozkával és egy Geiger-Müller számlálóval, eszküszöm nem szívtam semmit, ezt a két szememmel láttam!). Bár, megjegyzem, hogy a közelmúlt tragikus repülőszerencsétlenségei - és a fellelt fekete dobozok felvételei - alapján a helytálló kifejezés az utasok jellemző magatartására egy zuhanó repülőgépen inkább a sikoltozás, mintsem az imádkozás, de persze értem én, hogy mit akartak mondani.

Itt adták fel. Ők nem akarnak vitatkozni, ők csak keresnek embereket, akik meg akarják hallgatni, hogy mit üzen a Biblia. Nos, ha vitázunk, én olyan vagyok, mint a ragadozó, amely megragadta az áldozatát, és az minél inkább vergődik, próbálna menekülni, annál mélyebben vágom a karmaimat a húsába. Itt már nem ők zavartak engem a munkaidőn túli pihenésemben, itt már én tartottam fel őket. Rávágtam hát, hogy márpedig vitatkozni kell, és nekik is ajánlom, hogy vitatkozzanak, ne csak egyirányúan mondogassanak valamit. De ők nem akarnak vitatkozni. De, kontráztam rá, a vita egy nagyon fontos dolog, én is nagyon sokat fejlődtem tőle az évek alatt, régebben sok mindenről máshogy gondolkodtam, de pont a viták és az állandó tanulás miatt már jobban értek dolgokat, mint régen. És itt vágtam a fejükhöz azt, hogy ez a kritikátlan vakhit amit ők képviselnek, ez bizony tévút.

Becsületükre legyen mondva, kultúráltan köszöntek el tőlem. Zárásként néhány gondolat. A matematika oktatást nagyon fontosnak tartom. Nem azért, hogy tudd, mire jó a Pithagorasz tétel. Nem azért, hogy részegen is tudd a pi értékét 43 számjegy pontossággal, és randin se nagyon fogod a másik felet elkápráztatni, hogy milyen ügyesen oldasz meg másodrendű differenciálegyenlet rendszereket. A matematika a mindennapjaink elengedhetetlen része, a hétköznapokban is. Gondolok itt a logikára. Ha azt mondom, hogy tudományos módszerekkel, észérvekkel nem lehet Isten létezését bizonyítani, akkor az azt jeletni - figyelem, tessék kapaszkodni -, hogy tudományos módszerekkel, észérvekkel nem lehet Isten létezését bizonyítani. Ennyit jelent, és nem azt, hogy Isten nem létezik, csak annyit, hogy bizonyítani nem tudjuk. Ha a két vendégem odafigyelt volna annak idején matek órán, akkor értették volna, hogy mit akartam elmagyarázni nekik rögtön az elején, és nem álltak volna neki ostobábbnál ostobább módon (ám rendkívül szórakoztatóan) a Biblia igazságait bizonyítani.

Gyakran vitatkozok ilyen témákról emberekkel, (ez amolyan guilty pleasure nekem, nézzétek el) sokszor megkapom, hogy én merev vagyok, nem vagyok nyitott semmire. Azok mondják ezt nekem, akik nem vennének a kezükbe egy fizika, matek, biológia, esetleg kémia könyvet. Értem én, hogy egyszerűbb ráfogni mindent az ufókra, meg a természetfelettire, sokkal kényelmesebb puffogtatni a menekülő jelmondatokat ("én ebben hiszek, te a tudományban", "a tudomány is csak egy vallás"), és homokba dugni a fejünket. Egyébként aki a tudományt vallásnak tartja, az csak szimplán nem tudja, miről beszél (most csak röviden: a tudomány egy módszertan, annak a módszere, ahogyan az igazságot keressük). Csakhogy ez roppant veszélyes, és kontraproduktív, mert ez a gondolkodás nem visz előre, nem old meg problémákat, inkább újabbakat generál. Emiatt vitatkozok úton-útfélen most már az ilyen ostobaságokkal.

De hogy visszatérjünk még kicsit a két Jehova tanujára. Ha újra jönnének, csak ennyit kérdeznék tőlük: Az rendben van, hogy hisztek Istenben. De biztos, hogy elég erős a hitetek? Nyilván az lenne a válaszuk, hogy igen. A képükbe vágnám, hogy nem, valójában roppant bizonytalanok. Ha biztosak lennének benne, akkor nem lenne rá szükségük, hogy úgymond (ál)tudományos bizonyítékokat vonultassanak fel a hitük igazolásához.